2018. október 31., szerda

Prológus

Üdvözölök minden kedves erre tévedőt!
Meghoztam nektek a prológust, ami nem nagy titok, hogy Loretta szemszögéből íródott. A részek érkezésének feltöltését  kb. 2 hetente hétvégente frissítem, érthetően megfogalmazva 2 hetente hétvégén egy részt hozok. Eleinte Lori szemszöge kerül a középpontba későbbiek folyamán még akár Benji is beeshet. Ha esetleg elolvastátok és tetszett vagy bármilyen meglátásotok van írjatok kommentet, hiszen az építő kritikát és a visszajelzéseket mindig szívesen fogadom. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Primadonna BD csapatából  Lexának a designért és Majrának a könyvborítóért és a szereplős képekért, Kauka Kincsőnek pedig a fanvideóért.  Nem is húzom tovább a szót a blog hivatalosan is megnyitja kapuit 2018.október 31.-én.
További jó olvasást és szép napot kívánok.
xxC.

Vörösboros emlékek

Prológus

Mindenkinek vannak emlékei, amikre nem szívesen emlékszik vissza vagy épp a lehető leggyorsabban kitörölné. Számomra ilyen az első melénás - hasmenéses betegem székletének szaga, a több hónapja decubitusban szenvedő felfekvésének bűze és a beteg szenvedő arcának látványa, vagy az egykor “ szerelmem “ - nek nevezett srác Axe sprayének illata. Kitörölnék néhány emléket, de akkor a legtöbbet a jó emlékeim törlődnének ki. Vele boldog voltam, olyan dolgokat csináltunk, ami másoknak elavult esetleg eszement. Feküdtünk a gyepen és az eget kémleltük milyen alakokat vesznek fel a felhők, ültünk a fák alatt vicceket mesélve, a papája régi ladáját vagy motorját tunningoltuk. Noha én nem tudtam sokat az alkatrészekről, meg úgy általában a tunningolásról sem, végül mégis rájöttem mi is a villáskulcs vagy az amire éppen szüksége van. Szépen lassan, ámbár a mondás jól tartja “ lassan jársz, tovább élsz” . Lassan jártam és ahogy vesszük majd másfél évig éltünk. Nem ő volt számomra az első, de mikor az első szerelmem elhagyott és átvert jött majd szép lassan barátból vált szerelmemmé. Akkor amikor már nem láttam az alagút végén a fényt s visszaadta a bizalmamat, olyan dolgokat tettünk amik annyi sok élményt és boldog pillanatot hoztak, hogy ha kitörölném őket a szívem szakadna, visszagondolva pedig százszor jobban fáj a tudat többet már nem tehetek dolgokat vele . Megcsalt és megbántott, mint azt gondolhattam volna.. Kicseszettül fájt, mert azt hittem van annyira erős kettőnk kapcsolata, hogy mindent megbeszéljünk és megoldjunk. Végül mástól kellett megtudnom azt, hogy az egyik egyetemi bulin megdöntött egy felsőbb éves csajt. Mit mondjak “ Bravó” vagy az igazat, miszerint nem vártam mást..

 Igen már az egyetem elkezdése előtt féltem, hogy talál majd egy szebbet, jobbat, okosabbat, de amikor szembesültem a csajjal az állam a padlót verdeste. Finoman fogalmazva durván nem volt az esete. Tipikus pláza picsa, aki csoda, hogy az első évét is kibírta a suliban. Mikor rákérdeztem köpni nyelni nem tudott.. Egy normális válaszra vártam, de először nem jött, majd a jól megszokott mondat miszerint soha nem csalt és nem is csalna meg.

 A barátom volt és egyben a haverom is, megbíztam benne, szerettem. Egy hónapig folyamatosan kaptam az üzeneteket mennyire sajnálja, hogy ez lett kettőnkkel meg, azt bevettem megcsalt. Mikor rájött nem fogok válaszolni rátért a hívogatásokra. Amikor pedig abban maradt szurkoltam, soha többé ne lássam, viszont, ami ezután jött álmomban sem gondoltam, hogy meg fog történni...